Ún. "építő kritika"

2020.12.22

Megjelent a 168 óra ünnepi dupla száma, benne egy kritikámmal. Ezúttal Halász Rita Mély levegő című regényét vettem górcső alá. Ha összegeznem kellene az évemet, miben fejlődtem, mit értem el, azt mindenképp megemlíteném, hogy szigorúbb és józanabb kritikussá értem. Addig nem nyugszom, amíg nem sikerül rátapintanom egy kötet gyengébb pontjaira, mint bejgliben az aljasan lappangó mazsolákra, akkor is, ha tetszett, sőt talán akkor a leginkább. Régen ilyen esetekben gálánsan átsiklottam afölött, ha motoszkált bennem némi küszöb alatti kétely: mostanában, ha kell, felszedem a küszöböt, hogy megértsem, mi zavar. Végül is ez a kritika dolga, nem? Mármint nem a bőszült szapulás, hanem a prók és kontrák reális arányainak megtalálása. Egy könyv lehet élvezetes olvasmány, ami frissiben könnyen lelkendezésre csábíthat, miközben tágabb kontextusban megváltozhatnak a hangsúlyok és a helyiérték. Ebben az évben azt tanultam a saját kritikáimtól, hogy a személyes kapcsolataimban sem csak az elsunnyogás-elkenés-idealizálás vagy az autoritás hangján piszkálódás-átnevelési kísérlet útjai léteznek, hanem a kettő közt tényleg van olyan, hogy empatikus és szeretetteli, ún. "építő kritika".

Kívánok elégedett, mértéktartó, sem túl szkeptikus, sem túl giccses ünnepeket mindenkinek.