Szerkesztői hitvallásom

2020.12.14

Néha besokallok a szerkesztői munkától, és magamban hőzöngök, hogy miért kell nekem mások irományait gyalulnom, ahelyett hogy a sajátjaimmal tölteném minden időmet. Aztán mindig rájövök, hogy íróilag is inspirál, ha beköltözhetek szövegekbe, és jellemző mondatszerkezeteken, fordulatokon keresztül különböző elmék működését fedezhetem fel: mintha egy kicsit bejárásom nyílna mások agyába. A szöveg az szöveg: szerkesztőüzemmódba kapcsolva számomra mindegy, hogy amin dolgozom, az ún. magasirodalom vagy lektűr, ha egyáltalán jelentenek bármit is ezek a kategóriák. Az én feladatom az, hogy a szerző gondolkodásmódját, stílusát, ízlését, szándékait szem előtt tartva, nem pedig a saját elképzeléseimet ráerőltetve domborítsam ki a szöveg erényeit, farigcsáljam vissza a hiányosságait, szóval hozzam ki belőle a legtöbbet: azt, ami benne rejlik, fedjék bár el képzavarok, túlburjánzások, önismétlések vagy közhelyek.

Szerkesztettem már vámpíros, gyereknevelési és edzős könyvet, hard boiled krimit, vegán receptgyűjteményt, novelláskötetet, ezotér szétszállást és komoly történettudományi munkát 56-ról. Ez itt most életem első hadtörténeti kötete, ami ráadásul egy életrajzi lexikon. Örülök, és büszke vagyok rá, hogy dolgozhattam vele.