Egy éve a
vállalkozásomnak még csak apró jelei sem mutatkoztak. Annyi volt, hogy tudtam:
az éneklésen kívül érdekel a pszichológia is, és vacilláltam, hogy be kellene
iratkoznom pszichológiaszakra vagy egy coach-tanfolyamra, de folyamatosan
gyártottam magamnak a kifogásokat, és másoktól is olyan tanácsokat kaptam,
amelyek a tétlenségben erősítettek meg. Igen, akkoriban még érdekelt, ki mit
gondol rólam. Ez mára teljesen megváltozott. Elfogadtam magam és azt, hogy
mindenkinek úgysem tetszhetek vagy felelhetek meg.
Egy évvel
ezelőtt az éneklés sem úgy ment, ahogy én szerettem volna. Ma már látom, hogy
ezek a problémák kizárólag belőlem és az önbizalomhiányomból fakadtak. Most már
tudok nemet mondani arra, ami nem foglalkoztat, és nem félek az esetleges
következményektől. Megtanultam konfrontálodni, kiállni magamért és a
véleményemért. De ami szerintem a legfontosabb: újra megtanultam hinni
magamnak. Elkezdtem konzekvensen betartani a magamnak és másoknak tett
ígéreteimet. És szerintem ez a világon az egyik legfontosabb dolog: hogy ha
elhagyja a számat egy ígéret, azt tűzön-vízen át betartom.
Összegezve
az elmúlt egy évem fejlődését, sokkal stabilabb, kiegyensúlyozottabb és az
életem minden területén sikeresebb lettem. Úgyhogy ha azt mondom, megéri a
magadba fektetett munka, akkor hidd el, tudom, miről beszélek.