Írogatsz még? Hobbiból?

2021.01.20

Évekig tartott, mire a kérdésre, mivel foglalkozom, nem kezdtem frusztráltan magyarázkodni, hogy "izé, a polgári szakmám szerint szerkesztő vagyok, de..." Nyilván van ebben némi alázat is: azért, mert elpottyantottál pár publikációt, még nem vagy író. Persze ez nemcsak szakma (iparos munkástul), hanem egy sajátos működésmód is, a publikációid számától függetlenül. Egy olyanfajta világészlelés, hogy ha épp fejjel lefelé lógatnak ki az ablakon, az énem egyik fele ártatlanul részvétlen kíváncsisággal böködi a himbálózó másikat, esetleg tűpróbát is végez rajta, azon morfondírozva, mégis hogy lehetne megírni e vergődő lény aktuális léttapasztalatát. Mert meg kell írni, meg kell mutatni általa valamit, amiben mások is osztoznak, ez egyfajta kényszer. Vagy, ha úgy tetszik, küldetéstudat.

De most akkor ezt hogy tálalom annak, aki azt kérdezi (és mindig jön valaki, aki ezt kérdezi), hogy és írogatsz még? Ja, ezt ennyire komolyan csinálod? Ebből élsz? Akkor ez ilyen hobbi?
A "hivatás" szó elhangzását némi hezitálás előzi meg, mintha nem volna a nyelvem hegyén, pedig csak a röcögtető pátoszt igyekszem elkerülni, mert ennek az egésznek azért szerintem több köze van a sebészkéshez és a boncasztalhoz, mint az ún. magasztos eszmékhez.

Ti hogy vagytok a "hobbi" szóval? Csak nekem jelenti azt, amit az "írogat" ige gyakorító képzője tökéletes ki is fejez, hogy "nyájas unaloműző időelbaszás a szenvedély legcsekélyebb jele nélkül"? Vagy másnak is tikkelni kezd a szeme, amikor elhangzik?