Ha nem ehető, nem kenem magamra - fenntarthatóság a fürdőben

2021.04.28

Őszintén? Régebben nem láttam másnak az erkélyen palántázgatós, batikolt kenderruhás, tofurántottát majszolós vegánok életvitelét, mint trendi hipszterkedésnek. Szelektíven gyűjöttem a szemetet, vászonszatyorban vittem haza a zöldségeket, és ennyi. Az érdekelt, hogy én egészségesen táplálkozzak, függetlenül attól, hogy ez a környezetemnek egészséges-e. Most, hogy már az ablakból is látszik a klímaválság, ideje volt változtatni ezen.

Az elmúlt időkben két fontos lépést tettünk a fenntartható élet felé párommal, Lacival. Egyrészt különböző méretű, anyagú és funkciójú tárolódobozokat és -zsákokat szedtünk össze (például kimostuk, ami korábban a szelektívbe került volna), hogy ne csak egyes élelmiszereket vásárolhassunk csomagolásmentesen, hanem mindet. Az, hogy öt perc bringatávra lakunk egy piactól, sokat dob a helyzeten. Másrészt szereztünk egy beltéri komposztálót, hogy a lebomló hulladékunk ne egy szemétégetőben végezze, üvegházhatású gázokat szabadítva föl, hanem rendeltetése szerint humuszként juthasson vissza a talajba, a korhadás melléktermékeként szerethetően büdös komposztteával ajándékozva meg minket. Ez hígítva tápoldatként, hígítatlanul lefolyótisztítóként is használható. Mindezekről - más egyéb törekvéseink mellett - bővebben is fogok még írni.

A konyhánkban így radikálisan csökkent mindenfajta hulladék mennyisége, de mi a helyzet a fürdővel? Hiába veszek vegyszermentes, fair trade, ökológiai gazdálkodásból származó akármikkel dúsított kencéket 110%-nyi növényi összetevővel, ha műanyagban vannak, pusztítom velük a környezetet (lásd még az olyasfajta abszurditásokat, mint a "bio" hívószóval ellátott, darabonként fóliázott uborkát és társait). Az önkényeztetés persze fontos. Nekem az önszeretet elsajátításában és abban, hogy otthoni melegítőhacukában is nőként tekintsek magamra, segítettek az olyan, racionális érvekkel szerintem védhetetlen dolgok, mint az arc- és hajpakolás, de éppen azon tudom lemérni, hogy jó munkát végeztem, hogy gyakran hetekig eszembe sem jut arcomra kövült trutymákkal, mimikára képtelenül bjutiperceket tartani, vagyis nincs már szükségem kijelölt időszakokra, amikor barátságos gesztusokat teszek magam felé, bőven elég egy szimpla tusolás vagy hajmosás. Kezdem elfogadni, hogy tokám van, nő le a henna a hajamról, és őszülök, mégsem félek többé attól, hogy kék vagy rózsaszín háré nélkül nem vagyok elég érdekes, vagy hogy erős smink híján elvész a szemem arcom hájredőzetében.

Szóval nem mindegy, hogy alkalomszerű önjutalmazásokról és a mindennapos tevékenységek értékeléséről vagy gerjesztett és állandóan újratermelődő fogyasztói igények kielégítéséről van szó. Hétköznapi, mégis teljesen értelmetlen árucikk például a műanyagflakonos tusfürdő, amikor pár száz forintért beszerezhetők bármilyen közértben az általában papírdobozos, sokkal kevesebb energiával előállított szappanok. Ezek persze többnyire szintetikus összetevőkből készülnek, gyakran kőolajszármazékokból. A natúr kozmetikumokban viszont az a megnyugtató, hogy ehető, sőt tápláló hozzávalókból állnak, mint ez a napraforgó-, kókusz- és olívaolajból készült szappan finom, de nem geil vaníliaillattal. Pont ugyanúgy habzik, mint a mezei, közértes változat, csak krémesebb és sűrűbb a habja. (Miután én a rendszeres gyerekkori szőlőzsírevést is túléltem, megkóstoltam ezt is, hátha - nem jött be -, Karcsi kutyánk viszont, aki számára ismeretlen a csomagolásmentesség, ha valami befér a száján, jóízűen nekilátott, de ünneprontók voltunk.)

Akadnak olyan tisztálkodási szerek is, amelyek esetében kevésbé nyilvánvaló, hogy léteznek zero waste alternatíváik. Nekem ilyen volt a sampon, a fogkrém és a fogkefe is. Egyrészt egy csomóminden házilag is kotyvasztható, ami jó móka, és, ha beszerzel pár basic alapanyagot - főleg növényi zsírokat meg olajokat -, még olcsóbb is. Shea vajból, kókuszzsírból, kukoricakeményítőből, szódabikarbónából és teafa-illóolajből kevertünk például dezodort, amiből nincs szükség többre napi egy-egy kisujjkörömnyinél, mert a bolti, izzadás- és vásárlásserkentő változatokkal ellentétben tényleg megszünteti, amit meg kell szüntetnie. Shea vajból, kakaóvajból és kókuszzsírból mixeltem egy univerzális kencét bőrre, és nemrég elkészült első házi fogkrémünk is kókuszzsírból, szódabikarbónából és pár csepp szegfűszeg- és borsmenta-illóolajból. Másrészt hasonló, már kipróbált dolgok kaphatók készen is, mint a szilárd sampon vagy ez a képen látható, széntartalma miatt fekete fogkrém. Hát igen, sokkal fogkrémszerűbb és finomabb, mint a saját gyártmányunk, jóval kevesebb kell belőle, mint a hagyományosból, plusz tényleg zorkón néz ki. A fából készült fogkefénk nyele pedig bekerülhet a komposztálóba, bár biztos vagyok benne, hogy Karcsinak is lennének vele ötletei. A sörtéje ugyan mentes a szervezet működését negatívan befolyásoló BPA-tól, viszont biológiailag nem bomlik le, amint most utánaolvastam.

De az az igazság, hogy sörtét tépkedni, csakúgy, mint az interneten informálódni, szemeteszsák nélkül használt kukát mosni vagy karban tartani a komposztálót sokkal kevésbé időigényes, mint régebben hittem. Másképp: hajat festeni, ötféle sminkeszközzel tatarozni magam vagy mindennap azon parázni, hogy emberek közé vihető-e a testem és az ábrázatom, nemcsak időigényes, de káros is. Gyakran az tűnik úri huncutságnak és sznobkodásnak, ami szokatlan. A jó és a rossz hír viszont, hogy mindenhez hozzá lehet szokni. 

A bejegyzés megjelenéséhez köszönjük a Zöldkuckó webshop támogatását!

Legújabb blogbejegyzéseink

 

A verbális bántalmazás mindennapos jelenség: szükséges beszélnünk róla. De vajon lehet-e másképp is, mint kizárólag az áldozattal azonosulva, őt passzív elszenvedőként láttatva? Vagy aki effélét merészel, az "áldozathibáztató", és bizonyára középosztálybeli, fehér férfi, aki eleve hatalmi pozícióba született, és személyes érintettség híján az...

Ez itt a mi családunk. Emberhím és -nőstény meg egy kutya. Énekes és író meg egy ingyenélő (leszokóban lévő) zoknitolvaj. Mindhárman egyformán fontosak vagyunk. Ha pedig egy családban két szereplő közt elakadás van, megborul az egyensúly, és azt mindenki megsínyli.