Járni tanulok

Az első operám főpróbahetén a rendezőnek megtetszett a karakterem. A főszereplőt kellett bekísérnem negyedmagammal a színpadra, a király üdvözlésére. Büszkén lépegettem a sorban. A jelenet után elégedetten konstatáltam magamban, hogy most aztán mindenkinek megmutattam, ide nekem a főszerepet is. Csendben, saját zsenialitásomtól megittasulva álltam a takarásban, amikor a hátam mögül felbrummogott egy sötét basszushang: "Te meg mi a faszt műveltél, baszd meg?" Egy nálam jóval tapasztaltabb kollégám méltatlankodott: "Nem akarok beleszólni, de nem mehetsz be úgy a színpadra, mint egy utolsó suttyó!" Meg kell hagyni, hajlamos vagyok teknősmód előrenyújtott nyakkal, beeső vállakkal közlekedni: a megjegyzés ennek szólt. A szerepem szerint vagy háromszáz harcossal érkeztem a várba, ezenkívül lovag és valószínűleg nemes is voltam, akihez uralkodói tartás illik.