Egy pillanat
Túlságosan is a szokásaink, nézeteink, ösztöneink rabjaivá váltunk, nem látjuk a fától az erdőt. Ha például elmész egy állásinterjúra, nem vállalhatod fel a politikai nézeteidet. Véletlenül más táborba tartozol, mint az interjúztató? Már vége is a párbeszédnek, mielőtt elkezdődhetett volna. De kétszer is meggondolod a barátaid előtt is, hogy mit mondasz, mert a nézetkülönbség nem megengedett. Vagy velünk, vagy ellenünk. Ez a két oldal maradt. Szeretek olvasni, tájékozódni, új dolgokat tanulni a világunkról és az emberekről, és szerintem nagyon rossz irányba tartunk. Az emberi butaság, rosszhiszeműség pedig mind mélyebbre és mélyebbre süllyed a maga teremtette mocsárban. Amikor az időjárást szidod, amiért teljesen meg van őrülve, ősszel tél van, télen pedig tavasz, sosem jut eszedbe, mi ennek az oka? Hogy mi magunk vagyunk az oka?
Színészként, énekesként mindig a következményeket játszom el, és az előzményeket fürkészem, találgatom. Mentorként is az érdekel, milyen okok vezethettek a klienseim sikereit gátló mintázatok kialakulásához. Ehhez hasonlóan a napjainkban zajló jelenségek, akár természetiek, akár társadalmiak, már csak egy pusztító folyamat következményei.