Az ismétlődés kelepcéje

2021.03.11

Az alábbi részletek a Kalligram folyóirat 2020/6. számában jelentek meg teljes terjedelemben. Ez jelentette a Van ilyen. című regény valódi nyitányát, azt a megszentelt pillanatot, amikor belülről kezdem érezni a szereplőimet. Amikor önjáróan kezdenek működni. Csabi 33 éves pesti lakos, stabil egzisztenciával, két fura báttyal és mérhetetlen sok szenvedéssel. Csabi az a típus, aki azért is szorong, mert már megint szorong, és azért is elnézést kér, hogy már megint elnézést kér. Csabi randikon egy normális, gátlásos srácnak tűnik, valójában marihuánafüggő és kényszerbeteg. Mindannyian ismerjük Csabit: ő az a csávó, akit felnőttkorában is bűntudatkeltéssel manipulál az anyja, és ő az, aki bántalmazottá válik egy kapcsolatban, mert képtelen meghúzni a saját határait. Csabi szenvedései az én szenvedéseim is. Remélem, ezzel a regénnyel sikerül megmutatnom, hogy azok a szélsőséges, karikaturisztikus jellemvonások, amelyektől a hőseim szenvednek, valamilyen arányban mindannyiunkban megvannak, akik itt élünk ebben a vidám kelet-európai fogyasztói barakkban.

Csabi élete nagyobb részében hülyén érzi magát. Randikon különösen hülyén érzi magát. Nehéz eldönteni, hogy azért, mert már a randi előtt betép, vagy azért, mert mire odaér, kezd múlni a hatás. Megfogadja, mindig megfogadja, hogy egyszer kipróbálja. Kipróbálja, hogy nem tép be randi előtt. Csak az a baj, hogy randik általában délután vagy estefelé vannak. Csabi lefekvés előtt megfogadja, hogy nem tép be a másnapi randi előtt. Betép, megfogadja, hogy másnap nem tép be. Fogat mos, a biztonság kedvéért még egyszer betép, kiöblíti a száját. Aztán fekszik az ágyban, és a másnapi randira próbál gondolni. Löködi a gondolatait a másnapi randi felé, de helyette a konyhaasztalnál ül, és a biztonság kedvéért még egyszer betép. Felriad, rájön, hogy fekszik az ágyban, és nem a konyhaasztalnál ül. Felkel, a biztonság kedvéért még egyszer betép a konyhaasztalnál, kiöblíti a száját. Aztán fekszik az ágyban, és próbál a másnapi randira gondolni. Hogy az most majd hátha más lesz, ezért nem kéne betépni előtte. És akkor felkel másnap, benyomja a gépet, és amíg tölt, az ujjai szórakozottan sodornak egy cigit. Ekkor agyának egyik fele közbeszól randiügyben. Agyának másik fele azzal érvel, hogy a randi majdnem tíz óra múlva lesz. Vagy nyolc, mikor hogy. Még hét óra is rengeteg. Igazából öt óra is sok. Rengeteg óra van egy napban. Csabi beleszív az első reggeli cigibe, és valamilyen oknál fogva azt hiszi, hogy ez ennyi, ez a cigi ennyit jelent, önmagát. Csabi valamilyen oknál fogva azt gondolja reggel, hogy egy cigi nem cigi.

A randi előtt másfél órával Csabi felocsúdik, hogy másfél óra múlva randi. Még oda is kell jutni, az fél óra, el is kell készülni, az is fél óra, marad még egy fél óra, ami alatt egyáltalán össze kéne vakarnia magát. Csabi betépve görnyed a gép előtt. Öt után már nem igazán dolgozik, van, hogy négy, fél öt vagy négy. Néha három. Ez a jó a home office-ban, hogy kettőkör is lehet végezni. Csabi betépve görnyed a gép előtt, és rájön, hogy másfél óra múlva randi. Másfél óra alatt ki lehet józanodni. Csabi kinéz az ablakon, és elképzeli, hogy egy óra múlva ott fog állni lenn, ott az utcán, aztán villamoson fog utazni, aztán egy szórakozóhelyen fog ücsörögni, mindenhol emberek, és akkor Csabi pórusai olyanformára kerekednek, mint az apokalipszis harsonái, és Csabi verejtéke mennydörgő robajlással zúdul ki rajtuk. Csabi huszonöt perc alatt lejátssza az összes lehetőséget magában, hogyan kellene lemondani a randit úgy, hogy ne sértődjön meg a csaj, és lehessen még vele találkozni egy olyan napon, amikor nincs ennyire betépve. Míg igyekszik higgadtan végiggondolni ezeket, az ujjai szórakozottan sodornak egy cigit. Még mindig van idő, a találkozásig több mint egy óra. Csabi elszívja ezt a cigit, és azalatt kitalálja, hogy legyen. Elszívja ezt a cigit, egy kicsit belazul, és kitalálja az egész lemondószöveget. Csabi elszívja a cigit, kezébe veszi a telefonját, hogy akkor most felhívja a csajt, meglátja az órát, és pánikszerűen készülődni kezd. Sikerül időben elindulnia, sőt ha sodor egy egészen gyenge cigit még indulás előtt, az is belefér. Azt állva elslukkolja a konyhában, az még bőven belefér. De Csabi nem számol vele, hogy egyrészt az izgalomtól gyakran rájön a szarás, éppen az utolsó utáni cigi közben, másrészt hogy a folyosón fog eszébe jutni, hogy lekapcsolta-e a fürdőszobában a villanyt.

Ha Csabira nem jön rá a szarás az utolsó utáni cigi közben, Csabi akkor is visszamegy a folyosóról a lakásba, hogy lekapcsolta-e a fürdőszobában a villanyt. Igen, lekapcsolta, ő is látja, lekapcsolta, de azért néhányszor fel-le kapcsolja, maga sem tudná megmondani, miért. Páratlan számú fel-le kapcsolás szükséges, hogy végül lekapcsolva maradjon, de Csabi szeret bizonyos páros számokat, különösen a nyolcas szorzótábla számait, maga sem tudná megmondani, miért. Ezért Csabit zavarja, ha például pont hétnél hagyja abba a kapcsolgatást. Akkor már el kell jutnia nyolcig, vagyis, hogy a villany végül lekapcsolva maradjon, kilencig. Csabinak ekkor eszébe jut, hogy ha már úgyis visszajött a lakásba a villany miatt, a lekapcsolás sikerességére való tekintettel gyorsan sodorhatna még egy cigit. Nem, nem sodorhat még egy cigit, már így is késésben van. A tenyere izzad, valamit csinálnia kell a kezével. Gyorsan fel-le kapcsolgatja még egy kicsit a villanyt, eljut tizenhétig vagy huszonötig vagy még tovább. Csabi késésben van, iszkol ki a lakásból. Már a folyosó végéig jutott, amikor egyszerre valami szörnyű balsejtelem keríti hatalmába. Valami szörnyű balsejtelem, hogy amíg ő odabenn a cigisodrás gondolatával foglalatoskodott, elfelejtette lekapcsolni a villanyt. Nem, nem felejtette el, ő is tudja, hogy nem felejtette el, lekapcsolta kilencszer vagy tizenhétszer vagy huszonötször vagy nyolcszor n plusz egyszer. Csabi megtorpan a folyosó végén. Ő is tudja, hogy lekapcsolta a villanyt, de csak a fel-le kapcsolgatásra emlékszik, és képtelen kiverni a fejéből a szörnyű balsejtelmet, hogy mégis inkább nyolcszor vagy tizenhatszor vagy huszonnégyszer vagy nyolcszor n-szer kapcsolta le. Csabi toporog a folyosó végén, izzad. Lekapcsolta a villanyt. Tudja, hogy lekapcsolta. De és ha nem kapcsolta le, akkor is mi van? Akkor felkapcsolva maradt a villany. Majd lekapcsolja, ha hazaért a randi után. Jól keres, ennyi plusz a villanyszámlán belefér, takarékos izzó, ennyi belefér.

Csabi toporog a folyosó végén. Izzad.

(...)

Csabi ül a randin. Általában kávézóban vagy teázóban, ilyesmiben szoktak megállapodni. Csabi nem iszik, tart a piásoktól. Nem kedveli azt sem, ha egy nő iszik. Pohár vörösbor legföljebb, kis kipirulás, kis kacarászás, ennyi belefér. Csabi teázik vagy gyümölcslevet kér. Ki van száradva a szája, elég cserepes is. Aprókat kortyol az italából, hogy fel ne tapadjon az ajka a fogaira, ha elmosolyodna. Csabi ül a randin, hülyén érzi magát. Valahonnan távolról morajlik a tér, Csabi körül légüresség. Próbál figyelni a lányra, akivel randizik, de annyira lefoglalja önmaga árgus szemmel tartása, hogy vajon helyénvalón reagál-e, vagy hülyeségeket szövegel, hogy újra és újra lemarad róla, miről beszél a lány. Pedig amúgy érdekelné, nem arról van szó, szeretne odafigyelni. Állandóan erőfeszítést tesz, hogy visszarugdalja a figyelmét a lányra. Közben az arca lemerevedik az erőfeszítéstől, azzal is kéne foglalkozni, a hülye pofák vágdozásával. Mindez együtt nagyon fárasztó. Csabi amúgy is fáradt. Sokat dolgozik mostanában, érthető, ha fáradt.

Kimennék egy cigire, ha nem gond, szólal meg a randi egy pontján Csabi. Nem gond. A lány szerencsére nem dohányzik. A lány rendes, szép, nem iszik, nem dohányzik. Csabi optimális esetben talál egy olyan, a helyhez közel eső zugot, ahol el lehet szívni a vécében megtekert cigit. Egy egészen gyenge cigit. Nincs benne sok élvezet, Csabi jobbra-balra kapkodja a fejét, gyorsakat slukkol, a cigi félreég, pazarlás az egész. Csak akkor csapja meg igazán, amikor belép a kávézó vagy teázó ajtaján. Belép a tér morajlásába, összezárul mögötte a morajlás, és akkor csapja meg. Annyira megcsapja, hogy alig mer visszakullogni az asztalhoz.

Csabi kullog vissza az asztalhoz, ott ül a lány. Néz rá a lány, még mosolyog is, ennek örülni kéne. Csabi szája ki van száradva, eszébe jut, hogy kellett volna hozni Visine-t. Mindig elfelejt hozni Visine-t, mert azt hiszi, úgysem fog cigizni, mivel nincs is nála, hiszen nem rohan vissza villanyt kapcsolgatni, így el tud indulni időben, ugyanis nincs egész nap betépve, tekintve, hogy előző este megfogadta, hogy randi előtt nem fog betépni. Csabi kullog vissza az asztalhoz. Csak egy gyenge cigi volt, ennyitől otthon be sem tudna tépni, de idegen környezetben más, morajlik a tér, és ott ül a lány, talán egy egészen helyes lány, talán még tetszik is Csabinak. A lányok azért többnyire tetszenek Csabinak. De most már mindegy. Lassan Csabira ereszkedik a légüresség búrája. Ott ül a lány a morajlásban, és látszik az arcán, hogy fogalma sincs, miben van Csabi. Persze nagyszerű, hogy fogalma sincs. Csabit el-elöntik a paranoia hullámai, hogy mégis van, a lány nem hülye, tudja, hogy be van tépve, és soha többet nem lesz hajlandó szóba állni vele. Lehet, hogy Csabi megkönnyebbülne, ha a lány közölné, hogy soha többet nem hajlandó szóba állni vele, de a lánynak fogalma sincs, hogy Csabi egy búra alatt ül. Csabi kortyol az italából, hogy fel ne tapadjon az ajka a fogaira, ha megszólal. Azt kérdezi, hol is tartottak. A lány elmondja, hol. Csabi hagyja, hogy beszéljen. Tulajdonképpen érdekes, amiket mond, pláne most, hogy ennyire betépett. Eltelik egy kis idő, Csabi hallgatja a lányt, és kezd megnyugodni. Arra gondol, hogy mégiscsak jó ötlet volt betépni. Ha betép, jobban tud figyelni. Jó, hogy hozott cigit, végül is jó ötlet volt. Mindenki jól jár vele. Nem kell annyira túlgondolni a villanykapcsolgatást sem. Jó most itt betépve ülni, és figyelni a lányt. A búrán kívüli morajlás kellemes duruzsolássá olvad.

Csabi figyel, figyel, figyel, és egyszer csak ásít egyet. Kicsit összerázkódik. Észreveszi, hogy fogalma sincs, miről beszél a lány. Próbál fókuszálni, de el sem tudja képzelni, hogy jutottak el eddig a témáig, és hányszor lehetett közben témaváltás. Pedig amúgy érdekelné, nem arról van szó, szeretne odafigyelni. Állandóan erőfeszítést tesz, hogy visszarugdalja a figyelmét a lányra. Közben az arca lemerevedik az erőfeszítéstől, azzal is kéne foglalkozni, a hülye pofák vágdozásával. Mindez együtt nagyon fárasztó. Ezért Csabi egy ponton azt mondja, szavad ne feledd, kimennék mosdóba, és akkor már lehet, hogy elszívnék egy cigit is. Ha nem gond.

Egy sikeresebb, hosszabbra nyúló randi során három-négy cigi is elmegy. Egy sikeresebb randi után azt mondja a lányoknak, majd beszélünk, majd kereslek, ilyesmit. A lányok mosolyognak, ezek szerint nincs ellenükre a folytatás. Csabi hazamegy, betép, ábrándozik. Felkel másnap, eszébe jut a lány, arra gondol, hogy ráír, mizu, mikor találkozunk legközelebb, ilyesmit. Benyomja a gépet, és amíg tölt, az ujjai szórakozottan sodornak egy cigit. Elszívja ezt a cigit, és ráír a lányra. De miközben szívja a cigit, elbizonytalanodik. Egy kicsit túl udvariasan mosolygott a lány. Lehet, hogy csak nem akarta megbántani őt. Csak megsajnálta. Csabi betépve nézegeti a lány képeit Facebookon. A lány túl szép. Csabinak újabb és újabb emlékek ugranak be. A lány elnéző mosolyai, amikor Csabi poénkodik. A lány értetlen hallgatásai, amikor Csabi kifejti nézeteit. A lány történetei a családjáról. A lánynak totál normális családja van. A lány totál normális. Csabi sodor egy második cigit.


Ha tetszett ez a részlet, olvasd el ezt is, amelyben Csabi későbbi csaja, Babett sztorijába nyerhetsz bepillantást. 

Legújabb blogbejegyzéseink

 

A verbális bántalmazás mindennapos jelenség: szükséges beszélnünk róla. De vajon lehet-e másképp is, mint kizárólag az áldozattal azonosulva, őt passzív elszenvedőként láttatva? Vagy aki effélét merészel, az "áldozathibáztató", és bizonyára középosztálybeli, fehér férfi, aki eleve hatalmi pozícióba született, és személyes érintettség híján az...

Ez itt a mi családunk. Emberhím és -nőstény meg egy kutya. Énekes és író meg egy ingyenélő (leszokóban lévő) zoknitolvaj. Mindhárman egyformán fontosak vagyunk. Ha pedig egy családban két szereplő közt elakadás van, megborul az egyensúly, és azt mindenki megsínyli.